Koppány
Magyar fejedelem
Élt: kb. 950 - 998
Háttér:
Koppány Géza magyar fejedelem rokonának, Tar Zerindnek a fia volt, aki Géza halála után a sztyeppei népekre jellemzõ szeniorátus elve alapján magának követelte a hatalmat, és régi magyar sztyeppei szokás szerint feleségül akarta venni Sarolt fejedelemasszonyt, Géza feleségét. Géza családja viszont a nyugatról származó primogenitúra elve alapján Vajknak, a késõbbi Szent István királynak követelte a hatalmat.
A Magyar Krónika szerint Tar Zerind fia volt, akinek származását nem ismerjük biztosan. De mivel Koppány felléphetett a fejedelmi cím megszerzéséért a szeniorátus elvére hivatkozva és el akarta venni az elhunyt fejedelem feleségét (levirátus), Saroltot, a késõbbi I. István anyját, ezért minden bizonnyal Árpád fejedelem leszármazottja volt. Mivel a nevét viselõ települések és birtokok Tevel és Tormás birtokai mellett fekszenek, valószínûleg Árpád legidõsebb fiának, Tarhosnak volt fia Tevel, unokája Tar Zerind, s így dédunokája Koppány, vagyis Koppány Árpád ükunokája volt. Más elmélet is létezik, amelyik Tar Zerindet Géza öccsével, Mihállyal, Koppányt pedig Szár Lászlóval azonosítja, arra alapozva, hogy õk is megkeresztelkedtek, még ha csak színleg is.
972 - amikor Géza nagyfejedelem felvette a kereszténységet - elõtt a magyar trónutódlás valószínûleg a szeniorátus elvének megfelelõen zajlott. Taksony nagyfejedelem után azért következhetett Géza, mert a Taksony idején valószínû trónörökös Tar Zerind még Taksony életében meghalt, és így Géza lett a rangidõs Árpád-házi herceg. Taksony halálakor Géza lett a nagyfejedelem és valószínûleg öccse, Mihály a trónörökös, aki a dukátusokat birtokolta.
A feszültség Vajk, a késõbbi I. István megszületése, ami 975-980 környékére tehetõ, és Mihály halála után kezdõdhetett, amikor a szeniorátus rendje szerint Koppánynak kellett volna elõlépnie trónörökössé, Géza azonban a nyitrai dukátust fiának adta. István ugyanekkor megkapta a tolnai uradalmat, ami a 12. századig a trónörökös birtoka volt. Koppány legkésõbb ekkor, de talán már elõbb kapta meg Somogyot - amin akkoriban a mai Zágrábig nyúló területet kell érteni - és ennek fejébe le kellett mondania a többi területi igényérõl. A feszültséget jelzi, hogy Géza a saját és Koppány országának határára a Sárvíz mentén besenyõ falvak láncolatát telepítette. A besenyõk ekkoriban határõrizeti feladatokat láttak el, ezért rendszerint az országhatárra helyezték õket. Somogyot más oldalról is körülkerítette Géza, Baranya felõl székely falvakkal, Zala, Tolna, fejér és Veszprém felõl pedig a Kér és Keszi törzsbeliekkel, valamint egyéb katonai segédnépekkel.
Géza nagyfejedelem 997 õszén meghalt. Ekkor nomád szokás szerint a hatalom az új nagyfejedelem felavatásáig Sarolt fejedelemasszony kezébe került, akinek székhelye Veszprém volt. Koppány, ugyancsak nomád szokás, a szeniorátus elve értelmében magának követelte a hatalmat és vele ugyancsak nomád szokás, a levirátus értelmében az elhunyt nagyfejedelem feleségét, Saroltot, és ostrom alá vette Veszprémet.
Apja halálhírére István Esztergomba összehívta a fõembereket, Koppány lázadásának hírére pedig értesítette sógorát, Gizella bátyját, Henrik bajor herceget és maga is Esztergomba vonult, ahol egyházi szertartás keretében felövezték a nagyfejedelmi karddal.
István közeledtének hírére Koppány felhagyott Veszprém ostromával, és István serege felé indult. A döntõ ütközetre valahol Veszprém és Várpalota között, valószínûleg Sólyon került sor.
A véres csatában Koppány is meghalt, és a krónikás hagyomány szerint testét felnégyelték és kitûzték az ország négy várában, Gyõrben, Veszprémben, Esztergomban és Gyulafehérváron. A helyszínek kiválasztásában szerepet játszhatott, hogy kiket akart István és Sarolt figyelmeztetni. István ezután elismert nagyfejedelem lett, 6 évig nem kellett újabb lázadás miatt fegyverhez nyúlnia. Gyõzelme után, István megszilárdította az új keresztény magyar államot, aminek kiépítését apja, Géza kezdte el.